Mert bizony ez előfordul velünk. Bár divat nem válaszolni a megkeresésekre, de szerencsére vannak, akik megmondják a szemünkben, hogy "ne haragudj, de nem jössz be". Ha mindezt a fehér ló nélküli álmaink hercege mondja, akkor azt már nehezebben viseljük. Vagy nem?
Angolul nem tudóknak a következő szituáció látható. Egy meleg fiú a postaládánál találkozik egy másik sráccal, szinte világos előttük, hogy mindketten melegek. A köszönő srác szeretné megismerni a szomszédait és a környéket, hiszen ide költözik. Megtörténik egymás közt egyfajta csere (GrindR? Twitter? Instagram?).
A srác mondja, hogy most éppen szabad, nem-e akar lógni vele (a lakásán)? Egyértelműen randikérés volt, de a jövőbeli szomszéd száját húzva mondja, hogy nem. "De miért, talán heteró vagy? Vagy barátod van?" - jön a kérdés, amire nem a válasz, és lassan, óvatosan mondja neki, hogy azért, mert a srác nem vonzódik hozzá...
A poént persze nem lövöm le... de a kérdés: valóban ilyenek vagyunk, ha visszautasítanak?
